Látszólag kevés ennél értelmetlenebb kérdés merülhet fel egy szerzőben írás közben (vagy előtt). Hiszen a történet határozza meg a szöveg hosszát és nem fordítva, tehát nyilván annyit kell kihozni a sztoriból (vagy az ismeretterjesztő-tudományos témájából), “amennyi van benne”. Logikus, nem? De. Csak nem feltétlenül igaz.
Pusztán a műfajtól függően ugyanis könyves szakértők akár száz százalékos különbséget is el tudnak képzelni két regény ideális hossza között. És tegyük a szívünkre a kezünket: ki ne találkozott volna már olyan könyvvel, amit simán meg tudott volna húzni pár (tucat) oldallal, mert felesleges, netán unalmas leírásokra, redundáns magyarázatokba botlott. De bizonyára előfordult olyan is, hogy egy könyv befejezése után úgy éreztük, maradtak még elvarratlan szálak, zavaróan kifejtetlen részletek.
A terjedelmi kérdés ráadásul azért is bonyolult, mert korántsem csak a szerző mesterségbeli tudásán múlik, mi mennyit ér, hanem a művészeti kérdésekbe “bezavarnak” rideg kiadói, financiális és marketingszempontok is. Most összeszedtük, mik azok az aspektusok, amelyeket mérlegelni kell egy könyv hosszának “belövésekor”, és hogy ezek fényében mekkora átlagos-ideális terjedelmekkel érdemes számolni az egyes műfajokban.
Annak, aki könyvet ír, nem árt tudnia, hogy a kiadónál az első kérdések között fognak érdeklődni a felajánlott mű hosszáról. Elsősorban azért, mert minden műfajnak vannak az olvasóközönség által elfogadott-elvárt átlagterjedelmei (közhely, hogy a gyerekkönyvek rövidebbek, mint mondjuk a sci-fik), így aztán a szerkesztő a válaszból egyből fel tudja mérni, hogy a szerző megértette-e a piac működését. De legalább ilyen fontos, ugyancsak ebből az adatból leszűrt információ számára, hogy az író képes-e az önuralomra, tudja-e keményen fogni önmagát. Egy első könyves szerző esetében egy különösen “testes” mű annak jelzése lehet, hogy az alkotó nem képes önmagát szerkeszteni, nem tudja igazán uralni a szövegét, mindent bele akart foglalni, akár 2-3 regényre való sztorit zsúfolt egy kötetbe.
És végül, de nem utolsósorban a gyártási költségek miatt is fontos alapinformáció a szöveg hossza. Hiszen a vastagabb könyv mindenképpen többe kerül, a kiadó pedig minden esetben alaposan mérlegeli, vajon megéri-e neki a kockázatot egy drágább – következésképpen nehezebben eladható – regény publikálása. Pláne, ha az íróasztalán van már 5 másik, hasonló műfajú, hasonló minőségű és hasonlóan kevéssé ismert szerző tollából származó mű…
Mindezek a szempontok persze nem arra szolgálnak, hogy bárki is úgy érezze, milyen elvtelen kompromisszumokra kényszerítik a művészeket a kérges szívű kiadók. Sokkal inkább arra, hogy minden író – az irodalmi vagy szakmai vonatkozásokon túl – tiszta fejjel átgondolja, mennyire illik bele a műve abba a piaci szegmensbe, ahol versenyeznie kell más könyvekkel. Továbbá azt is számításba kell vennie, hogy
bár mindig vannak kivételek a szabályok alól, nem szabad arra számítani, hogy épp ő lehet az a kivétel, aki bármilyen hosszan, bármilyen terjedelemben írhat.
A szövegek hosszát egyébként érdemes karakterben, vagy még inkább szavakban számolni, mert a sorokat, margókat, fontokat igencsak különbözőképpen lehet méretezni, így az oldalszám sosem ad pontos képet egy készülő műről.
Lássuk hát, mi mennyit ér – a kiadónak!
Regényről nagy általánosságban 40 ezer szó fölötti terjedelemnél beszélnek, de igazán kevés ilyen hosszú (vagy inkább rövid) írás akad ebben a műfajban. A magyar fordításban 23 ezer szóra rúgó George Orwell Állatfarmja vagy a Hemingwaynek Nobel-díjat szerző, 26 ezer szavas Öreg halász és a tenger “csak” kisregénynek számítanak. “Igazi” regényről 50 ezer szó fölött kezdenek beszélni, az ideális átlagot pedig elég tág intervallumba, 60 és 100 ezer közé teszik*. A kiadóknál tapasztalt gyakorlat szerint igazából 70 ezer szó alatt hezitálnak, hogy érdemes-e egyáltalán kiadni az írást, míg 110 ezer szó fölött már szinte biztosan azt kezdik nézegetni, mit lehet húzni, kihagyni.
A felnőtt regények (vagyis nem gyermek- és ifjúsági irodalomba tartozó művek) hosszát még szűkebb mezsgyére teszik: valahová 80 és 100 ezer szó közé. E fölé tényleg csak a legjobb sztorikat szokták hagyni “nyúlni”. De ha valakinek mégis megszaladt a tolla, arra mindenképpen érdemes figyelni, hogy 109 ezernél álljon meg, mert lélektanilag is fontos lehet, hogy a szerkesztő szeme ne akadjon meg (vagy fenn) a 110 000-es számon.
Érdekes módon a szerkesztők a sci-fi és fantasy regényekkel a legtoleránsabbak, azok átlagos terjedelme 90 és 120 ezer szó közé taksálják (de mindenképpen 150 ezer alá). Ennek az az oka, hogy ennek a műfajnak az olvasói szeretik azokat a különleges világokat, amelyeket a szerzők megteremtenek műveikben, ám ezek felépítése értelemszerűen hosszabb leírásokat feltételez. Az átlagregényeknél akár 25 százalékkal is hosszabb fantasyket író alkotóknak sem árt azonban némi önmérséklet, nehogy a “teremtés” közben unalmas leírásokba bocsátkozzanak.
A romantikus regények szerzői ennél jóval kevésbé engedhetik el magukat, számukra az íratlan szakmai szabályok 50 és 100 ezer szó közti határokat szabnak meg, elsősorban a különféle alműfajok változatossága miatt. Hogy mégis legyen valamilyen támpontja egy szerzőnek, írás közben – hangsúlyozzák kiadói szerkesztők – érdemes elképzelni a regény ideális olvasóját. Vajon hol fogja olvasni a kötetet: repülőn, uszodában vagy munkába ingázás közben? Hogyan áll majd a műhöz: hagyja magát elkapni a szöveg “epikus” sodrásától vagy inkább a sztori természete okán “gyors akcióra” vágyik?
A történelmi regények némiképp hasonlóak a sci-fi és fantasy műfaj alkotásaihoz. Ökölszabályként a 100 ezer szó körüli terjedelmet lehet megjelölni, hiszen a szerzőnek ebben az esetben is számos részletet kell ismertetnie, hasonlóképpen a sci-fis “világépítéshez”. De a jó tanács itt is ugyanaz: nagyon figyelni kell, hol a határ a történet élvezetéhez elengedhetetlen információk megadása és az olvasó figyelmét már elaltató részletek sorolása között. Akárhogyan is, arról aligha érdemes álmodozni, hogy manapság valaki, pláne elsőre, akárcsak a közelébe juthat az olyan klasszikusoknak, mint például Victor Hugo több mint 500 ezer szavas, Nyomorultak című monumentális regényének.
A krimi, horror, thriller és hasonló műfajú regények esetében a szerzőnek mindenekelőtt a feszültség fenntartását kell szem előtt tartania. Ha nem tudja odaszegezni az olvasót a székhez, máris elvesztette őt! A hosszas leírások, körülményes elbeszélések olyanok ezeknél a könyveknél, mint gombostű a lufinak. A terjedelmi tanácsok ennek tükrében 70 és 90 ezer szó közé teszik a kötet ideális hosszát.
Az ifjúsági irodalomhoz – a célközönség figyelmére, türelmére, mozgékonyságára tekintettel – még ennél is rövidebb művek írását javasolják. Ez 50 és 80 ezer szó közti terjedelmet jelent, de a gyakorlatban – hangsúlyozzák szakértők – inkább 55 és 70 ezer közé érdemes tervezni a regényeket. A felső értékhez közelíteni vagy azt meghaladni elsősorban a fantasy világába tartozó művekkel lehet, éppen azért, mert az a műfaj ezt igényli-indokolja.
Ismeretterjesztő és tudományos művek esetében már sokkal bajosabb a kötet hosszára vonatkozó épkézláb becslést adni. Ennek oka az, hogy rengeteg alkategória létezik, és a téma is nagyon válogatja, mennyire mehet el, vagy kell elmennie a szerzőnek. Ezért csupán annyit lehet javasolni, hogy a szerző mindenekelőtt nézzen körül a piacon, mekkora a hasonló témájú munkák átlagos hossza, és ebből jó közelítést kaphat saját maga számára.
A memoár külön téma, bár normál esetben ennek is – a regénykehez hasonlóan – a 70 és 90 ezer szó közé eső tartományba kellene tartozni. A gond csak az, hogy ennél a műfajnál még nagyobb a kísértés a szerző számára a túlírásra, mert a saját életét senki sem szerkeszti szívesen, hiszen “ez mind tényleg megtörtént velem!”. A megadott tartomány alsó részébe eső terjedelmű írás viszont alighanem azt a benyomást erősíti a kiadóban, hogy a szerző magabiztosan tud fókuszálni az igazán fontos eseményekre, gondolatokra.
Összefoglalásképpen:
Regény általában: 60-100 ezer szó
Átlagos felnőtt regény: 80-100 ezer szó
Sci-fi, fantasy irodalom: 90-120 ezer szó
Romantikus regények: 50-100 ezer szó
Történelmi regények: 100 ezer szó
Krimi, horror, thriller: 70-90 ezer szó
Ifjúsági regények: 55-70 ezer szó
Memoár: 70-90 ezer szó
Ha azonban regényírás közben komoly dilemmaként merül fel a választás, akkor alapszabályként annyit azért le lehet szögezni, hogy inkább legyen kicsit “túlírva” a regény, minthogy túlságosan rövid legyen. Mert amennyiben mégis változtatni kell a terjedelmén, akkor egy rövidebbet aligha lehet komplett átírás nélkül “bővebb lére ereszteni”, míg egy hosszabbat egy jó szerkesztő könnyebben tömörebbre húz, vagy akár 2 kötetben, esetleg sorozattá varázsolva is ki lehet adni.
És még valami: mindezek a tanácsok elsősorban a kevésbé ismert, első könyves szerzőkre vonatkoznak, nekik mindenképpen érdemes megismerni és figyelembe venni a regényük műfaját jellemző átlagterjedelmeket. Vigasztalhatja őket azonban, hogy amint befutnak és megismeri a közönség a nevüket, a kiadók is elnézőbben bánnak majd a könyveikkel – legalábbis a terjedelem szempontjából.
* Érdemes figyelembe venni, hogy a cikkben elsősorban az angolul írt szövegekre vonatkozó terjedelmekre hivatkoztunk, ennél a magyar szövegek hossza pár százalékkal kevesebb lehet.
(A cikk korábban a Könyv.Guru portálon jelent meg.)