Mielőtt nekirugaszkodnánk a regényünk írásának, nem árt némi tervezés. Különösen akkor, ha szeretnénk koherens, izgalmas, magával ragadó történetet alkotni, amibe már az első oldalakon beleszeret az olvasó. Bármilyen bonyolultnak is tűnhet egy csavaros, lebilincselő sztori megalkotása, mint minden, ez is lebontható kisebb részfeladatokra. Ha pedig követjük az alábbi útmutatót, máris könnyebben boldogulunk majd a szereplőkkel, a történetszálakkal, a cselekmény irányításával. Összeszedtük azt a 8 lépést, amelyeket meg kell tennünk, hogy alkotás közben biztosan kézben tartsuk a történetünket, ráadásul mindezek átgondolása jó esetben egy óra alatt elvégezhető. (Az első 4 lépést ebben a posztban, míg a második négyet jövő heti írásunkban adjuk közre.)
(Ha valaki már benne van a regényírásban, akkor figyeljen arra, vajon az említett elemek szerepelnek-e a történetében. Amennyiben újra átgondolja az eddigi munkáját ezek alapján, lehet, hogy sikerül valahol megerősítenie a sztoriját, vagy egy új, eddig elhanyagolt szempontnak tulajdonít majd nagyobb szerepet. Annak pedig, akinek még nincs meg a története, az hagyja szárnyalni a fantáziáját olvasás közben, és akkor se csüggedjen, ha elsőre nem jut eszébe igazán ütős sztori.)
* * *
1. A történet célja
Nemigen lephet meg senkit, hogy elsőként a cselekmény lényegét: a történet célját célszerű meghatározni. Röviden összefoglalva, a cselekmény olyan események láncolata, amelyek egy megoldandó probléma, egy elérendő cél körül forognak.
Fő kérdéseink tehát:
- Mi a célja a hősömnek?
- Milyen problémát akar megoldani?
Ne feledjük, az ezekre adott válaszaink a történet egészét, minden szereplőt érinteni, befolyásolni fogják!
A példa kedvéért vegyünk egy egyszerű sztorit, mondjuk egy 39 éves nőét, aki eddigi életében mindent (a magánéletét is) alárendelt a munkájának, karrierjének, és most döbben rá, hogy egyedül maradt. A célja tehát az lehet, hogy megtalálja az igaz szerelmet, mielőtt túl késő lenne.
Ezután építsünk ki egy kis világot hősünk körül, amelyben minden körülmény és perspektíva valahogy érinti az ő célját.
Esetünkben lehet például a szingli hősünknek…
- egy anyukája, aki mindent megtesz, hogy lánya boldog lehessen,
- egy ex-pasija, aki folyton próbálja megakadályozni az újabb kapcsolatait,
- egy idős, magányos nagynénje, akinek leghőbb vágya, hogy unokahúga ne jusson az ő sorsára,
- egy fiatal, boldog család, amelyiknek minden megadatott, ami neki hiányzik,
- egy elvált barátja, aki keményen házasságellenes lett.
Ezért is a legfontosabb a cél kitalálása, mert csak azt követően lehet életszerűvé formálni az általunk teremtett világot.
2. A (negatív) következmények
Ha megvan a cél, következik annak a meghatározása, hogy:
- Mi történik (milyen tragédia következik be), amennyiben a főhős nem tudja megvalósítani kitűzött célját?
Ez vagy ezek azok, amik komolyan tettekre sarkallják a főhőst. A cél és a következmény(ek) kombinációja teszi feszültté, drámaivá a történetünket, magyarán ettől válik izgalmassá. Van, amikor hősünk egy nap fontos célt talál magának, ám ez csak akkor válik érdekessé, amikor kiderül, milyen bajba kerül, ha mégsem tudná megvalósítani. Más történetekben eleve egy nagy, fenyegető veszély sarkallja tettekre a főszereplőt, és az lesz a kérdés, hogyan tudja azt megúszni.
A most feldobott példában a boldogtalan szingli számára az a fenyegető következmény például, hogy úgy ne járjon, mint besavanyodott nagynénje. A dolgot akár még drámaibbá is tehetjük mondjuk azzal, hogy a nagynéni magányosan hal meg, mert még egy olyan rokona sincs, akivel megoszthatná utolsó pillanatait.
Írjuk össze a regényünk céljához passzoló összes lehetséges negatív következményt, majd válasszuk ki azt, amelyik a legmarkánsabban ellensúlyozza azt!
3. A feltételek
Ezek után itt az ideje kitalálni, hogy mely feltételek teljesítése szükséges ahhoz, hogy hősünk elérhesse a célját. Érdemes egy kis listába összeszedni az ezzel kapcsolatos ötleteinket, hiszen jól kiválasztott feltétel is növeli majd a feszültséget az olvasóban, aki természetesen azért szurkol, hogy a főszereplő sikerrel járjon.
A mi példánk esetében mondjuk a főhősnő csak úgy tudja megtalálni az élete párját, ha belép egy magányos embereket tömörítő klubba vagy feliratkozik egy társkereső oldalra. Esetleg szabadságot kell kivennie, hogy tudjon másokkal találkozni.
Keressünk tehát minél több hasonló feltételt a saját történetünkhöz, majd válasszuk ki azt, amelyik a leginkább passzol a sztorihoz, ami önmagában is izgalmas, amiben a legtöbb lehetőség van a cselekmény bonyolítására. De ne dobjuk el a többit sem, még jól jöhetnek egy későbbi fázisban.
4. Az intő jelek
Ezek a feltételek ellentétei. Olyan események, körülmények, amelyek – ellentétben cselekményt és a főhőst a cél teljesítésének irányába terelő feltételekkel – a főszereplőt a következmények, vagyis a kudarc felé taszítják. A mi esetünkben ilyen lenne például:
- ha a magányos főhőst egy olyan rossz élmény éri, amelyből azt szűrheti le, hogy reménytelen megtalálnia élete párját,
- ha a főhős találkozik a szingliklubban egy olyan nővel, aki határozottan állítja: már minden jó pasi foglalt,
- egy közeli barátja házassága csúnya válással végződik, ami arról győzi meg, hogy az áhított kapcsolat nem is feltétlenül a boldogság forrása.
Míg a cél és a következmények alakítják ki a drámai feszültséget, addig a feltételek és az intő jelek azért a felfokozott érzelmi állapotért felelősek, amelyben az olvasó folytonosan a beteljesülés reménye és az elbukástól való félelem között ingadozik. Egyszer úgy tűnik, minden sínen van, máskor meg, hogy semmi remény. Ha jól adagoljuk az intő jeleket, az olvasó falni fogja a könyvünket.
* * *
Ezzel a 4 szemponttal máris létrehozhatunk egy izgalmas, feszültséggel teli történet-alapot.
Arról, hogy miként lehet ezt a kialakított vázat 4 további eszközzel még drámaibbá, még életszerűbbé, még ütősebbé tenni, illetve, hogyan kell aztán mindezekből használható cselekményvázlatot gyúrni, jövő heti posztunkban olvashatnak bővebben.
(A cikk korábban a Könyv.Guru portálon jelent meg.)
1 hozzászólás
Hozzászólások lezárva.